Amit nem mondott el... (amit kimond és amit érez)

 

Könnyebb a kommunikáció akkor, ha őszinte beszélgetőtársak vannak mellettünk. Megnyílnak előttem, mert megnyílhatnak, megnyílok én is, mert megbízok a másikban. Sokkal nehezebb akkor, ha nem ilyen őszinte-baráti kapcsolatban vagyok. Sokszor a másik ember szavai mögötti érzéseket, gondolatokat szeretném kihámozni, hiszen nemcsak a szavak érdekelnek, hanem az, aki a másik lénye mélyén, vagy az, hogy mit gondol rólam, arról, amit mondtam, arról, aki vagyok.

 

Sok olyan érzés, és gondolat van a másikban, amit nem mondott el, noha rólam szól. Miért van ez így? Többféle magyarázat is lehetséges: mindjárt az első, ami kínálkozik az, hogy nem őszinte a másik hozzám; de lehet én nem vagyok eléggé befogadó, nem vagyok hajlandó meghallgatni; de az is lehetséges, hogy nem bízhat meg bennem; vagy esetleg nem mondja ki, mert nem illik kimondani; vagy mert nem vagyunk hozzászokva, hogy ki lehet mondani; vagy mert tudja, hogy megsértődök. A felsoroláshoz hozzáadható tetszőlegesen mindaz, amit gondolni szoktunk akkor ha sejtjük, hogy valamit elhallgatnak előlünk, vagy amit akkor gondolunk, ha kiderült utólag az elhallgatás. Az igazi probléma talán akkor kezdődik, amikor én azt gondolom, hogy te azt gondolod, hogy én azt gondolom, hogy... Keressük a szavak mögötti tartalmakat, mert talán mi magunk sem merünk kimondani valamit. A párkeresésben, udvarlásban nagyon sokszor előjönnek hasonló kérdések. Néha utólag derül ki, hogy teljesen más volt a szavak mögött, mint amire én gondoltam. Ezért is van bennünk sok keserűség, sok fájdalom a ki nem mondott (és/vagy vélt) szavak miatt.

Persze, vannak ki nem mondható dolgok, kérdések, vélekedések is. Sokszor már csak azért sem tud kimondani kérdéseket, gondolatokat, mert csak érzések szintjén van jelen benne. Vajon segíthetem őt ezek megfogalmazásában? Ha igen, mikor és hogyan? Mi van akkor, ha a másik nem akarja kimondani? Vagy nem meri, vagy csak egyszerűen érzi, de nem tudja szavakba önteni?

Mikor van az „elfelejtem” és mikor a „szembesítem vele” helyzet? Mikor kell kimondani, ami zavar, vagy mikor kéri a szeretet azt, hogy elhallgassam? Mit kell kezdenem a haraggal a szívemben és a „nem tudom megbocsátani” történetekkel. El tudom-e úgy hallgatni, h közben nem begyömöszöltem a holnap úgy is kirobbanó palackba?

Elsősorban a ki nem mondott szavakról, érzésekről, és ezek hátteréről szólna a tábor. Ez képezné a délelőtti és délutáni alkalmak hátterét. Délelőtti alkalmainkon a közöttünk, emberek közötti el nem mondott, ki nem mondható, és érzések szintjén jelentkező kérdésekről beszélgetünk. Az esti alkalmakon ugyanezeket vizsgáljuk meg Istennel való kapcsolatunkban. Egy beszélgetős-áhítatra gondoltunk, ahol olyan mai kérdéseket hozunk elő, amiről Jézus nem beszélt, ami nincs konkrétan megírva a Bibliában, de ma már kérdésünké lett. De nem a sablonválaszok érdekelnek, hanem azt keressük, hogy mi van a „fekete-fehér” kijelentésen túl? Hol van a betű lelke (vagy a Lélek betűje)?

Minielőadások és műhelyek formájában fogjuk a témákat feldolgozni. Ezekről bővebben a Programban olvashatsz.