hÚSZpLUSZ kONFERENCIA-2012
nEM cSAK A hÚSZÉVESEKÉ A vILÁG
EXEK (jól olvasod... de lehet úg y is, hogy EKSZEK...)
1.Ex-kapcsolatok feldolgozása (Ex-lesz?)
Jakab Elvira pásztorálpszichológus, szoc.munkás
Akár én szakítottam, akár velem szakítottak, mindketten sebet hordunk. Fáj a szakítás. Fájok én, és fáj a másik. Akarom mondani a seb, ami maradt. Az elszakadás sebe. Pontosabban az, ahol elszakadtunk. Már csak a távolból figyelem, követem őt. Nem szeretném, ha észrevenné. Az nem lenne jó. Hiszen mi már elszakadtunk egymástól. „Haragszok rá!” vagy „Szeretném, ha boldog lenne.” Rendszerint így megy ez. Semmi rendkívüli nincs abban, ha neve hallatán jobban odafigyelek. Elvégre korábban együtt írtuk a történetet. Az „ő és az én” történetét. Ő része a történetemnek, de már nem közösen írjuk a történetet. Mikor lesz Ex? Azaz múlt. A múltam (és nem a jelenem) része? Hogyan tovább a kapcsolat után? Szeretnék elszakadni. Vagy mégsem? Mi segít?
2.Ne anyázzunk! (Én, mint Ex-bébi?)
Visky István, lelkipásztor
Le kéne szakadjak az anyámról/apámról?... Mi van, ha ő nem akarja? Nekem sem kényelmetlen. Hozzászoktam. Vagy zavar, de elviselem. Ő hív naponta többször. Sértő lenne neki azt mondani, hogy ne hívogasson annyit? Rendszeresen elmondja, hogy ő szeretetből teszi. Tudom, hogy így is van. Bárcsak ne szeretne ennyire! (Mondják mások.) Állítólag ezért nem tudok egészséges párkapcsolatot kialakítani. Így lenne? És persze gondoskodik rólam. Sokat segít. Ez miért rossz? A társam szerint mindenbe beleszól...irányít...kontrollál. Ő rajta kell-e változtatni? Vagy inkább nekem kellene változnom? Hogyan?
3.Határok a (pár)kapcsolatban (Ex-én. Ex te?)
Gergely László, gyógypedagógus, drogterápiás szakember
Végre megtaláltam. Vagy találtam valakit, aki tetszik, akit szeretek. Ismerkedünk. Egyre többet adok magamból. Állítólag kezdünk hasonlítani egymásra. Ez nagyon jó. Már mások is látják. Próbálok még többet adni. Önfeladás. Közben arról hallok, hogy mások is így gondolták. Aztán évek teltek el, és kiderült, hogy egyiküknek egyre kínosabb lett ez a feladás. Azt mondja „nem lehet tovább bírni.” Másokat is figyelni kezdek. Kiderűl, többen vannak, mint gondoltam. Egyik barátom például több kapcsolatot is megélt. Így visszanézve, azt látom, mindig olyan volt, mint az éppen aktuális partner. Ha éppen nagyon kimenős volt, akkor ő is. Ha otthonülős, ő is az. Szóval...Meddig őrizzem meg önmagam? Meddig az „én”? Mikor a „mi”? Önfeladás? Határok? Szimbiózis? Társfüggőség?
4.Ex-Istenélményekre való visszajárásaim (Visszatérés a múltba?)
Istentisztelet, Szakács Előd lelkipásztor
Voltak életemben olyan nagy találkozások Istennel, melyeket nem tudok soha elfeledni. Nem is kell. Közellét, imameghallgatások, győzelmek. Érdemes ezekre újra és újra emlékezni. A jelen, ezzel ellentétben, teljesen más. Tele van harcokkal, kudarcokkal, félelmekkel, elutasítással. Amiből erőt meríthetek, az a múlt. Hol van Isten a jelenben? Vissza kell menni a múltba ahhoz, hogy megtaláljam Őt? Így nem lesz egy az EX-jeim közül (azaz csupán múlt)? Múlt, amire visszaemlékezek?